1. kötet
Prológus - Véletlen megmentő
1. történet - Csunhjang
2. történet - Temetés kóreiben
Prológus Véletlen megmentő
Egy vándor érkezik a városba. Még körül se néz, de máris körbeveszik a Helytartó kutyái. Vezetőjükkel éppen elkezdenék a motozást, amikor feltűnik egy kislány és megtámadja a csapatot. A vándor az utolsó pillanatban menti meg Lolo életét (a kislány) azzal, hogy felajánlja családi ereklyéjét. A kislány hisz benne, hogy nemsokára megérkezik az Árnybíró, akiről mostanában annyit mesélnek. Végezne a boszorkány helytartóval és a város megint jól élhetne. Lolo anyját is elhurcolták, mert ellenszegült…
Munszu már jóidelye szolgál a helytartónak, de még egyszer sem találkozott vele. Már kezd nagyon elege lenni az egészből.
Loloék megtudják, hogy közeleg a lány anyjának kivégzése. A vándor bíztatja, hogyha nem is jön az Árnybíró, ők ketten megmentik az anyját.
A kivégzésen végül kiderül az igazság. A helytartó vándorútra indult, hogy reményt keltsen a népben. Mert minél nagyobb a vágyakozás, annál nagyobb a csalódás. Hamis reményekkel kecsegtette őket, hogy még jobban a földbe tiporhassa a népét. És a legrosszabb, hogy ez volt az a vándor, aki megmentette Lolot…
Munszu végre színre lép. Bár előtte figyelmezteti a várost, hogy csak a véletlen műve, hogy erre jár, és nem őrajtuk akar segíteni. Végül is megidézi a Fantomsereget, megöli a katonákat és a testőröket. Ám a helytartó nem ilyen könnyű préda, bár Lolo segítségével őt is sikerül legyőzni.
A történet teljes Happy end, még Lolo édesanyját is sikerült megmenteni. (Előtte szórakoztak egy kicsit Munszuval a börtöncellában…xD) Persze a kislány ezt nem nagyon díjazza, és Munszunak szednie kell a lábát, ha nem akar idő előtt eltávozni…
1. történet Csunhjang
Munszu egy sivatagon próbál keresztüljutni víz és élelem nélkül. Nem sikerül neki. Szerencséjére egy Monrjon nevű fiú éppen arra jár és ad neki egy kulacsot (mondjuk először elégetni akarja…). A fiú elmeséli, hogy az otthonát egy gonosz helytartó irányítja, aki elfogta a szerelmét. Azért jött el otthonról, hogy Árnybírónak tanuljon, de harmadszor bukott meg a Szonbik vizsgáján. Munszu a fejéhez vágja Mahai-át, de aztán mégis visszakéri. Lehordja Monrjont, mert ha három évig harcművészetet tanult volna, rég megmenthette volna a kedvesét. Ám a fiú hirtelen összeesik, és az Árnybíró Homoklakókkal találja szemben magát. Nem tehet mást, Monrjon testét használja pajzsként a dárdáik ellen. Üzletet ajánl: megkapják a fiú testét, ha ő elmehet. Mondanom sem kell, hogy mihelyt arrébb megy felrobbantja az egész sereget…Monrjon hajpántja és a kis denevér, amit megmentett mégis a nyakán marad…
A Helytartó eközben legyőzhetetlen harcost keres, hogy megvédje magát. Már aludni sem tud a félelemtől, hogy az Árnybíró eljön és végez vele. Csunhjangot (Monrjon szerelmét) a kastély pincéjében tartja fogva. Erőszakkal már rég a feleségévé tehette volna, de azt akarta, hogy a lány önszántából mondjon igent.
Munszu megérkezik. Jelentkezik a válogatásra, hogy a Helytartó testőre lehessen. Igazából megidézi a Fantomsereget, és kinyírja az összes katonát. A Helytartó szorult helyzetében hipnotizáltatja Csunhjangot és az Árnybíró ellen küldi. Munszu nagyon meglepődik. Nem gondolta volna, hogy Monrjonnak ilyen csaja van…Már úgy néz ki Csunhjang megöli, amikor a lány hirtelen elájul. Észreveszi Munszu fején szerelme hajpántját. Eközben a városlakók végeznek a Helytartóval.
Munszu nagyon sajnálja a Monrjonnal történteket. Bár tudja, hogy ezzel nem old meg semmit. Úgy volt, hogyha a fiú visszatér Árnybíróként, Csunhjang a Szandoja lesz…Az Onsi elbúcsúzik és megkéri a lányt, hogy jóra használja az erejét. Ám Csunhjang megszólal: „A nevem Szando. Én védelek meg az utadon”…
2. történet Temetés Kóreiben
Munszuék egy hegyes vidéken kötnek ki. Az Onsi felállított egy nyúlcsapdát, hogy legyen mit enniük, csak nem nyulat, hanem medvebocsot fogott vele. A nagymedve már éppen széttépné Munszut, amikor Szando előugrik és kettévágja. Hálálkodás helyett az Árnybíró jól lehordja. Azt mondja ne álltassa magát, ő nem Monrjon. Nem is szándékozik a helyébe lépni. A betegsége miatt még futni sem tud rendesen, ezért van szüksége a lányra. Szando bocsánatot kér, és indulnak tovább. Hirtelen egy csomó halottat pillantanak meg. Három közös tulajdonságaik vannak: mindegyik öreg, ugyan olyan ruhát viselnek, és a sebeket a testükön a vadállatok okozták.
Feltűnik egy falusi is, aki azt meséli Munszunak, hogy egy hatalmas szörnyeteg járt a falujukban és majdnem mindenkit megölt. A halottakat felvitték a hegyre népük ősi szokása szerint. Akik életben maradtak, közösen elvándorolnak innen, nehogy még egyszer összetalálkozzanak a szörnyeteggel. Munszu felajánlja, hogy elvezeti őket a következő faluig. Amikor összegyűlnek megidézi a Fantomsereget. Őt nem lehet átverni ilyen gyrmeteg mesével. Amikor megöletné a falusiakat tényleg feltűnik a szörnyeteg. Sok embert megöl, de Szandot még ő sem tudja legyőzni.
Az az ember is életben marad, akivel Munszu beszélt. Az Árnybíró a fejéhez tartja a pisztolyt. Kiderül, hogy ennek a falunak az a hagyománya, hogy az öreg embereket (szülőket) felviszik a hegyre, és otthagyják őket. Ezért volt annyi halott a hegytetőn. Az ember azzal védekezik, hogy egy öreg szülő már csak teher a gyermeke számára. Ez az utolsó mondata mielőtt lelövik. Munszu úgy gondolja, hogy a szörnyeteg a halottak hargjából születhetett, hogy megbosszulja a sorsukat. Szandoék egy kereskedővel indulnak tovább a következő városba.
|