Szisztok! Ötven milliárd éve nem írtam ide, tök fura érzés. Egy kérdés: kik azok az emberek a chatben? Milyen nyelven beszélnek egyáltalán? És főleg: mit keresnek egy magyar oldalon? Örület...

Nade a lényeg: van egy blogom mostanában, személyes dolgokról, illetve a rajzaimról szoktam postolni. Ha érdekel titeket, katt a linkre!:)

FUCKINSNAILSSKETCHBLOG

 Nos, sajnálom, hogy ennyire elhanyagoltam maroknyi látogatóimat,   de - amint azt látni lehet - nincs témám, időm, kedvem ezt az oldalt tovább folytatni. A tartalom fennt van, a kötetek letölthetők, úgy érzem felesleges napi 5 látogató kedvéért strapálni magam továbbra is. 3 évig csináltam, mostmár belátom, hogy csak az időmet vette el. Na jó, ez gonosz volt. Azért csináltam mert kedvem tellt benne, ne keseredjetek el! :D Legalább elmondhatom, hogy enyém a no. 1 Árnybíró rajongói oldal az országban. Igaz, hogy másik nincs...de ezt kérdezte valaki? xD

 Az a baj, hogy ez a manga nem a nagyközönségnek való, mert túl komoly. A rajzolása sem populáris, a témának meg idő kell, mire kibontakozik. És nincsenek benne buzik meg vámpírok. Sajna a mai világban ilyesmik nélkül nem élhetsz... nemtom mért vagyok ilyen bepofázós ma este...

Szóval végülis a mondanivalóm lényege: Köszönöm annak, aki itt járt, írt nekem, kérdezett, dícsért, és szereti az Árnybírót! Ez a legfontosabb. :)

  Őszinte leszek, az árnybírós frissekhez nincs túlzottan kedvem. Nem igazán tudom, hogy miért nem egy személyes oldalt szerkesztek inkább...valszeg azért, mert ha túl sokat kéne magammal foglalkoznom, magamat is megunnám. A cím amúgy fontos dolgokat takar. :) Azt hiszem itt az ideje egy kis stílusváltásnak. Már nem akarok folyton feketében járni, málhában és bakancsban. Ideje leváltani a láncokat és a halálfejeket masnikra és virágokra. Talán azokra nem, de nőiesebb ruhákra biztosan. Amúgy karácsonykor kaptam egy fekete bokacsizmát. Pontosabban vetettem. A tesómmal és apukámmal elmentünk plázázni. xD A férfiak tényleg nem bírják a  vásárlást. Készek belehalni hogyha 5 percnél tovább vannak női ruhák és csecsebecsék között. Én nem bántam kesztyűs kézzel hímnemű családtagjaimmal, mert két bevásárlóközponton rángattam őket végig, mire csizmát találtam magamnak.
 A hétvégén voltam lovagolni. Egy-két lovat megnyírtak, de nagyon extrém lett a végeredmény. Amikor levettem a lótakarót a lóról amin lovagoltam (Boglárka édes) földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Úgy nézett ki, mintha egyszerre 10 borotvával rontottak volna rá szegény lóra, és mindenkinek csak egy csíkot sikerült volna leszednie. Foltokban szőrös volt, foltokban meg borostás. De igazából az edzésekkel van a gond. Tulképpen nem edzünk, mert valamelyik ló mindig meg van bolondulva, ledobja a lovasát, és addig vágtázik, míg a sarokba nem szorítják.(Velem ez 3 hete egy órán belül 4x esett meg. A lila foltok már begyógyultak, nyugi. xD) Azt mondják a hideg miatt csinálják, de én akkor sem emiatt fizetem a mellesleg kibaszott drága óradíjat. Két héten belül mindenképpen eljövök onnan. Zsámbékon gondolkodom, mert viszonylag közel van Pátyhoz, és sokkal olcsóbb mint az itteni lovardák. Majd kiderül. :)
A hétvégén háromszor néztem meg a Büszkeség és balítéletet. A Kiara Knightly-féle verziót. Ez beteges? >< Ahogy elnézem nem vészesen, mert mindenki aki szereti látta már vagy 50x. szerintem nekem is meglesz min. annyi. Nem tudom miért, ez az első film, amit nem untam meg az első végignézés után. Mindig szerettem az 1800-as évekbeli történeteket, de most különösen rákaptam. Főleg a filmekre. :)

 Sziasztok! Így utólag békés ünnepeket és sikerekben gazdag új évet! :) Bár az utóbbihoz talán még nem túl késő. Csináltam egy új dizájnt. Azért spéci és egyedülálló, mert a kép fekete-fehér volt, és több órámba telt, mire átszíneztem. De mindenképpen megérte, én büszke vagyok magamra. :D
 Kaptam egy emailt, hogy van aki jobban élvezné az extra köteteket, ha angolul lennének. Ezt igazából nem egészen értem, bár mondjuk lehet, hogy valaki nem bízik a fordításomban. >< Megértem. Szóval a kérdés, hogy van e rá igény, hogy angolul is felkerüljenek azok a fejezetek, amik csak magyarul vannak fent?

  Sziasztok. Jó rég volt. :) Hát, ismét írok, remélem friss is lesz nemsokára. elvégre azért jártok.
 Amikor túl sokat vagyok itthon elkezdek shoujou mangákat olvasni. Tudom, rossz, sőt szörnyű szokás, dehát valamilyen káros szenvedély mindig van. Szóval éppen most fejeztem be egy tényleg nagyon nagyon jó mangát. A címe Kimi wa pet. Lehet, hogy írok róla ismertetőt. Elég hosszú, 14 kötet, de valahogy nem erőltetett, és követhető a története. A szereplők meg nagyon szerethetők, szóval zsiros. :D

 Sok minden a feje tetejére állt, nem is tudom, hogy örömöt, vagy szomorúságot érezzek e. Azt hiszem a szomorú mégis több...
 Múlthét pénteken Tankcsapda koncert volt. Rossz kedvem volt aznap, mert a délután lovagolni voltam, és a ló négyszer dobott le 45 perc alatt. Igen, lehet gratulálni. Szóval mindenem sajgott, és semmi kedvem nem volt még a pogosokkal is összetűzésbe keveredni. Azért kicsit késve, de elvonszoltam magam. K meg két haverja már ott volt. Azt hittem kibírom kedvesen és mosolyogva, de ahogy megláttam ideges lettem. Nem tudom, hogy létezik e fiú-lány barátság, de most kételkedem benne. Egyszerűen rájöttem, hogy szánalmas vagyok, és csak kihasználom őt. Azért lógok vele, mert nincs más. Én ezt eddig is tudtam, de valahogy sosem volt elég bátorságom felfogni. K pedig tapadós és hiper érzékeny srác. És depressziós. És én ezt nehezen viselem. Nekem ne irogasson senki naponta sms-eket, meg ne kelljen vele lógnom a suli minden egyes szünetében. Persze ha van valami fontos, akkor oké. Számíthat rám. De soha sincs semmi fontos. Szóval csak annyit akarok ezzel mondani... hogy nekem ez a barátság nem igazán kell. Merthogy tehernek érzem. De hogy mondod ezt valaki szemébe? Egy gyáva nyúl vagyok, a koncerten sem tudtam egyenesen beszélni vele, pedig kérdezte, hogy vele van e bajom. Hát, igen. Vele van bajom. És magammal. Mi a fasz van? Miért nem tudom megbecsülni az embereket körülöttem?! Talán rossz emberek vannak körülöttem...vagy én vagyok rossz helyen? Már követni sem tudom.

Na de ez csak a bajaim egyik fele. Az önmarcangolás következő epizódja hamarosan kezdetét veszi, kérem ne menjenek messzire. Ha mégis, akkor vigyenek magukkal.