|
17. kötet
21. történet - Utolsó fellángolás 6-9. rész
!!SPOILER!! Ha még nm olvastad a mangát, ne a végéről kezdd! 21. történet - Utolsó fellángolás 6. rész
„Ebben a világban nincsenek csodák.”
Munszu és Bangdzsa már a kastélyon belül jár, és Adzsite felé tart. Ám hirtelen Dzsung-szon, az 500 éve halott dzsusini tábornok toppan eléjük. Nem igazán zavarja, hogy a jó, vagy a rossz oldalon áll e, ő csak egy olyan ellenfelet akar, aki méltó a küzdelemre. Munszunak viszont nincs erre ideje, és mindenféle trükkökkel próbálja kikerülni Dzsung-szont. Ezzel csak még jobban felbosszantja, de amikor a legnagyobb szükség lenne rá, feltűnik Mudzsang, és kihívja az egykori legendát.
Valahol a csatatéren e közben Hwang és Ulphaszo sarokba szorulnak. Az ellenség túl sok, és túl erős. Ulphaszo addig védi Hwangot, ameddig csak lehetséges, de aztán ő is bevégzi. De csak miután meghalt tűnik fel mindenkinek, hogy irdatlan mennyiségű robbanószer van a testéhez kötözve. Nos, fel is robban. Hwangot Szu menekíti el a robbanás közeléből, de ő maga nem éli túl.
Ez alatt Munszu és Bangdzsa tovább indulnak, de újra szembekerülnek egy ellenféllel. Magával Szandoval.
21. történet - Utolsó fellángolás 7. rész
„Had kérdezzek valamit, Munszu! Tényleg bízol abban a gyermekben? És ő tényleg bízik benned?” „Ne felejtsd el! A legfontosabb dolog, hogy a valódi természet sosem változik. A közted és Adzsite között lévő harc is ezen alapszik. Mindegy milyen feketévé válhat a hó. A valódi természete a fehér marad. Ha a Szando iránti érzéseid igazak, képes leszel látni annak a lánynak a valódi természetét.”
Munszu, Bangdzsa és Szando találkoznak. Munszu úgy tesz, mintha Szandoval nem történt volna semmi. Leszidja, amiért eltűnt, pedig Bangdzsával rengeteget keresték. Aztán megkéri, hogy mutassa meg az utat Adzsitéhez. Ám a lány nem emlékszik egykori árnybírójára, sőt, semmi másra sem a múltból. Adzsite csak egy dolgot programozott az agyába: hogy Munszu a főellenség. Meg is támadja az árnybírót, aki ennek ellenére sem tágít, és tovább beszél Szandóhoz. Erre csak egy újabb támadás a felelet, Munszu megsérül, és leejti a hajpántját. Ekkor Szando elbizonytalanodik, feltolul egy csomó emlék, de Adzsite irányítása erősebb. Felemeli a kardját, és levágja Munszu karját. Minden reménytelennek tűnik. Vajon tényleg képesek lesznek a győzelemre?
21. történet - Utolsó fellángolás 8. rész
Jongszil és Mago élet-halál harcot vív, Pjonggang majdnem meghalt, Mito-sama elvesztette minden varázserejét, Hwangnak összetört az árnybíró pecsétje. Minden kilátástalan. Munszu is majdnem feladja a harcot, amikor csoda történik. Szando inkább a saját kezébe vág bele, de nem öli meg őt. Igaz, hogy az árnybíró egyik karja bánja, de Csunhjang végre visszaemlékszik, hogy ki is ő valójában. Ezek után csak potyognak a könnyei, és semmi mást nem tud kinyögni a sajnálom-on kívül. Ám erre nincs idő. Munszu meg fog halni. Nem Szando miatt, már így is szerencse, hogy idáig eljutott. Csakhogy a szerencséjére mostanában folyton szükség volt. Kezd elfogyni. Egyetlen dologra kéri a két társát: hogyha ő meghal, akkor is harcoljanak a végsőkig. A világ nem engedelmeskedhet egy arrogáns szemétládának. Mindegy hogy isten, vagy talán még nagyobb, mint egy isten. Ha hisznek a sikerben, akkor még egy ilyen alakot is jól seggbe lehet rúgni. Stílusosan. (Szabad fordításban Munszutól. :D)
21. történet - Utolsó fellángolás 9. rész
„Kedves Munszu-sama!
Közel két hónapja, hogy elmentél. Nem sok minden változott a világban azóta. Még mindig hallom magamban a szavaid, mintha csak tegnap mondtad volna: Csak a valódi élőlényeknek van joga arra, hogy ez alatt az ég alatt éljenek. Sosem szabad ezt elfelejtenünk.
Ja, egy fontos dolog Pjonggangról, és a fiatal helytartóról. Egybekeltek egy hónappal a halottak eltemetése után. A szertartás egyszerű volt, csak a közeli barátok vettek részt rajta. Mito-sama adta egybe őket, és amellett, hogy gratulált, sok szerencsét kívánt a két ország kormányzásához, ami a frigyükkel egyesült.
A nyugatiak is úgy döntöttek, hogy maradnak még egy kicsit, és segítenek újjáépíteni az országot. Tae-ju visszatért a Hvalbindanghoz. Valószínűleg soha többet nem fogom viszontlátni.
Szandoval tegnap váltunk el. Szavak nélkül. Mindketten megsirattuk a múltat. Ezek voltak a mi búcsúszavaink.
Munszu-sama! A halálod után nem sok minden változott. De én még mindig bízom abban, hogy hiába mentél el te, és még sok bajtársad, az igazság a kék égről sok ember szívét megmozgatja majd.”
Sajnálom, de az utolsó fejezet leírásához nem érzem elégnek az írói tehetségemet. Azt gondolom, hogy ez a levél, amit Bangdzsa a halott Munszuhoz ír nagyon szép, és jól lezárja a történetet. Remélem nektek is annyira tetszett ez a manga, mint nekem, és mgjegyeztétek a tanulságát. :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
