Munszu először egy helytartó szolgájaként lép be a képbe, aki könyörtelenül szedi be az adókat a már eleve szegény néptől. Később kiderül, hogy így akar a helytartó közelébe férkőzni. Munszu ugyanis egy árnybíró. Az a dolga, hogy megbüntesse az igazságtalanul uralkodó, kapzsi vezetőket.

 Még kisfiú volt, amikor találkozott Hemoszuval és Kjevolhjanggal. Így hárman nagyon jó barátok lettek és egészen felnőtt korukig együtt voltak. Munszuból aztán hadvezér lett, és elég kevés idejük maradt egymásra. Ettől függetlenül szerelmes volt Kjevolhjangba, és a lány is belé. Nagyon sokáig kereste a megoldást, hogy hogy tudná meggyógyítani a lány betegségét. Végül a fekete mágiához fordult, és átvállalta a kórt.

 A birodalom összeomlása után lett árnybíró a császárnak tett ígérete miatt. Legfontosabb célja azonban, hogy megbosszulja az összes sérelmet ami őt és szeretteit érte: meg akarja ölni Adzsitét, Dzsusin elpusztulásának fő okát.

 Közben találkozik Csunhjanggal, aki szandojának szegődik. Ők ketten nem értik meg teljesen egymást, mert egyikőjük sem lát bele a másik múltjába. De jól megvannak, egészen addig, amíg Adzsite ebbe bele nem piszkít azzal, hogy magához édesgeti Szandot…

 Munszu alapvetően kedves és érzékeny is valamennyire, de annyi sérelem érte élete során, hogy nem tud pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, vagy megbízni az emberekben. Nagyon jó emberismerő, ez teszi őt kiemelkedő árnybíróvá.

 Mivel hadvezér volt, remekül ért a kardforgatáshoz, bár asztmája (és talán lustasága miatt) már csak pisztolyokat és az új világ fegyvereit használja. Az állóképessége sem a régi, ezért van olyan nagy szüksége Szandora.