Már kiskorától kezdve jól bánt a karddal, a bátyja tanította mindenre. Nemesi családból való, de apjával sosem érzett rokoni kapcsolatot. Mikor a kedvenc, a testvére meghalt, az apja már annyira sem méltatta, mint addig. Az ő nyomására jelentkezett a Hwarangba, ahol pár éven belül parancsnok lett. Később már nem is karddal harcolt, hanem a gyilkolási vágyával. Ez egy láthatatlan erő, ami erősebb minden más fegyvernél és képes különböző formájúvá válni.

 Vonszul felnézett Munszura ereje és bölcsessége miatt, és nehezen fogadta el, hogy az nem viszi el magával nagy útjára. Nagyon jól dolgoztak együtt, rengeteg csatát nyertek meg Vonszul ügyessége és Munszu tervei miatt.

Vonszul aztán Adzsitéhez csatlakozott (bár nem önként) és rengetegszer bemocskolt a kezét a nagyúrért. Végül Szando ölte meg egy jó hosszú párbaj után. De Adzsiténak ez sem jelentett akadályt, valamilyen módon sikerült feltámasztania Vonszult, akit ezek után csak az egész testét beborító kötések tartottak egyben. Egy élőhalottá vált, akit csak a mestere képes megölni. Iszonyatosan szenvedett, mert nem akart már mást, csak nyugalmat az életen át tartó vérontás után. De Adzsite valószínűleg pontosan ezt élvezte, és a végsőkig életben tartotta. Vonszul teste azonban már nem bírt ennyi megpróbáltatást, teljesen elvesztette emberi formáját, és egy óriási szörny masszává vált. Ezt a valamit küldte el Adzsite Munszunak. Az árnybíró majdnem sírva fakadt, amikor meglátta szerencsétlent. Aztán egy hatalmas ágyúössztűzzel segítette megtalálni végső nyugalmát.