Ő nem egy ember, hanem valami teljesen más. Egy túlvilági lénynek nevezi magát. Vannak még hozzá hasonlók, de ő a legerősebb mindközül. Nagyon megfontolt, és semmin nem lepődik meg. Nem is lenne min, hiszen minden úgy történik, ahogy ő akarja. Célja egy új világot teremteni, ahol nem létezik jó és rossz. Elmélete szerint ez a két fogalom a kezdetek kezdetén egy volt. Az emberek döntötték el, hogy mi számukra jó, és mi nem az. És még mindig ezek szerint élünk.

 Amikor még Munszu és Hemoszu kicsik voltak, bementek egy barlangba, amiről azt tartották, hogy egy démont zártak el benne. Nos...a történet igaz volt. Megtalálták a démont, aki teljesítette egy kívánságukat cserébe a szabadságáért. Igen, Adzsite volt ez a démon. Évekkel később egy ártatlan könyvmolyként csöppen bele Munszu életébe, aki megkedveli, és szárnyai alá veszi. Hamarosan sikerül a császár közelébe férkőznie, és kitűnő álca mögül szövögetnie világmegváltó terveit, elsősorban Dzsusin elpusztításának műveletét. Az ereje ugyan jól el van rejtve, mégis napról napra növekszik fajtársai energiáinak elszedésével. Mire a többiek észbe kapnak, már akkora erővel állnak szemben, amivel nem képesek megbirkózni.

 Adzsite nem áll meg a birodalom elpusztításánál, tovább szövögeti terveit és bajtársakat gyűjt maga mellé. De akit a legjobban meg akarna téríteni, az ellenáll. Munszut nem tudja többé az ujjai köré csavarni. Sőt, Munszunak az egyetlen célja az, hogy megölje Adzsitét. Hiába hangzik ez lehetetlennek, Adzsite mégis tart Munszutól…vagy csak reménykedik, hogy még nem vesztette el teljesen? Hogy még átállhat az ő oldalára…?