Eltévedt utazó, údvözlünk Dzsusin Birodalmában! Városunkat már rég letörölték a térképekről, ám hírnevünk fennmaradt. Had meséljünk el egy történetet népünk Legendájáról, aki Árnybíróként járja a világot, és igazságot hoz a népnek. Egyetlen célja, hogy megtalálja azt, aki pusztulásunkat okozta, és beteljesítse bosszúját.
INTERAKTÍV
Végigolvastad már az Árnybírót? Tetszett? Vagy nem? Mi a véleményed a végéről? És a szereplőkről? Ki a kedvenced? Teljesen mindegy mit írsz, csak a mangával legyen kapcsolatos. :D
Rockerek figyelem: Augusztus 31-én kijött az új Disturbed CD Asylum címmel. Éppen most hallgatom, és eddig kurvajó, mint az elvárható. :D A névadó számnak már van klippje is, szerintem beteszem a bejegyzés aljára, hogy lássátok. Bár nem ajánlom mindenkinek, mert vannak benne horrorfilmbe illő jelenetek. Vagyis...az egész beleillene egy horrorfilmbe.
Most fejeztem be egy könyvet. Kortárs irodalom, a szokásos tömegcikk. Karen Rose - Gyilkolj értem! címmel. A színhely Amerika, ahol egy nyomozócsoport gyerekprostitúció ügyében nyomoz. Kiderül, hogy a szálak sokkal korábbra nyúlnak vissza, és sokkal kuszábbak, mint azt első látásra gondolták volna. Az egész ügy 13 éve kezdődött, amikor egy kisváros fiúklubbja tinédzsereket kezdett erőszakolni, és ezekről fényképeket is készített. A főszereplő, Susannah 13 éven át marcangolja magát a borzalmas gyermekkor és a bűntudat miatt, és úgy dönt, most kiáll tanúskodni az elkövetők ellen. Közben összejön egy jóképű görög nyomozóval, legalább ötször kerül életveszélyes helyzetbe, és megtanul korbács nélkül szeretkezni.
Elég vegyes a véleményem erről a könyvről. Egyfelől tetszett, és tényleg nem nagyon tudtam lerakni. Alapvetően krimi, és több szálon fut, szóval unalmasnak egyáltalán nem mondható. Susannah múltját azért kicsit eltúlzottnak tartottam, az író 100%-ig fokozni akarta, hogy milyen szerencsétlen, de ugyanakkor mennyire bátor, okos és szép. De olvassátok el, egyszer mindenképp megéri! :D (És ne ítéljetek könyvet a borítójáról...ez esetben inkább a címéről.)
Nem igazán történnek velem izgalmas dolgok. Össze kéne szednem magam, és beszélnem kéne a sráccal aki érdekel (nem mondom h tetszik, mert nem tudom, hogy igaz e ><)...csak hát én nem vagyok olyan, aki odamegy egy laza sziamizuval... és erre is csak hetente egyszer lenne lehetőség, mert öszvisz egyszer látom egy héten. Hétfő reggel. És a mai nap is elúszott. Tudjátok mi a gondom? xD Hogy amióta levágattam a hajam nem beszéltem vele, és ha nem ismer meg, az elég cinkes. Azt hiszem ő alapból olyan srác, aki él a saját kis világában, és nem nagyon tűnnek fel neki a mellette elsétáló emberek. Szóval, arra hogy ő köszönjön nekem, az esélyem nulla.
Hatalmas problémák, ugye? xD Remélem fiúk nem olvassák itten ezt... :D