Író: Őz Zsolt
Kiadás: 2004

Nos, ehez a könyvhöz nemigen lehet sok mindent hozzáfűzni. Nekem tetszett, szeretem az ilyen laza stílusban megírt sztorikat. Persze én még meg sem voltam ebben az időben, szóval nem igazán tudom átérezni a súlyát, bár annyit talán már tudok, hogy a pia és a jó kis rock & rollos bulizás nem változott. :)
Ez tulajdonképpen egy önéletrajz...valamilyen formában. Őz Zsolt fiatalkora nagy bulijait, szerelmeit, és csalódásait írja le benne nem mindennapi módon. xD Két lényegesebb zenekara az Ugatha Christie és a Vidámpark a '70-as, '80-es években. Na de nem is írnék mást, inkább beillesztek egy rövid kis történetet:

A KERT - csak úgy (Hirdetés)

Kedves Érdeklődő!

Az út először átvezet egy patakon, aztán fel kell menni a téglagyár mellett, a földúton. Ha esik az eső, tanácsosabb körbemenni a Márga utcán, mert az legalább le van betonozva, egyébként a közlekedés jó, van kék busz, nemsokára belterületté nyilvánítják, úgyhogy remek az esély egy kis ingatlannyerészkedésre.
A kilátás kiváló, a kertben régen volt málna, paradicsom, paprika, karalábé, petrezselyem, szeder, sok tündöklő asszony; most van szőlő meg sok fa meg macskák meg fű meg egy darab teljesen szelíd németjuhász, ezeket a tartozékokat az árba természetesen beszámítom.
Csak az a baj, hogy semmi pénzért nem eladó.
Úgyhogy: kedves érdeklődő!
Nyalja ki a seggem.

Egy nálam profibb olvasó véleményét is idebiggyeszteném:

Ha mocorog még kis hazánkban hitelesnek mondható rock n'roll arc mostanság, akkor Őz Zsolt mindenképpen az. Ennek egyik ékes bizonyítéka, vagy igaz krónikája a Rakenroll című írás, minden hibájával és magával ragadó erényeivel együtt.
Nekem személy szerint volt némi sejtésem az itt-ott elkapott pletykák, sztorik és anekdoták nyomán az egykori Ugatha Christie és a Vidámpark frontemberének viselt dolgairól, de most már ideje volt autentikus forrásból megismerni a csepeli hőst. Úgy gondoltam, hogy nem veszek zsákbamacskát, a Wanted (később Wan2) hasábjain már kiderült számomra, hogy nem csak a dalszöveg írása megy a srácnak, de egy kicsit csalódnom kellett.
Túl nagy formátumnak bizonyult a könyv a szerzőnek, vagy talán a szerkesztőknek kellett volna erélyesebben megragadniuk azt a bizonyos gyeplőt, mert még fejezetekre bontva sem állnak össze a történetek egésszé, nem hogy a fejezeteken át. Bár lehet, hogy ez nem is volt cél... de azért a központozásra és a stilisztikai hibákra valaki figyelhetett volna, hogy azok az időrendiség és a téma kuszaságát ne bonyolítsák tovább. Mondhatnánk, hogy tartalomhoz a forma és némileg igazunk is lenne, a csapongó életvitelt csapongó módon lehet jól visszaadni, de olykor ez az olvashatóságot veszélyezteti.
Mindezeken túllépve, sodró lendületű olvasmányban volt részem. Magvas gondolatok, nagy szerelmek, még nagyobb berúgások, hihetetlen történetek sorjáznak egymás után letehetetlenül. Kis magyar "Úton" és/vagy "Félelem és reszketés" Budapest, Pécs, Miskolc. Éva vermut. A valóság. A magyar rögvaló a Csepel sziget felől nézve, néha sírnivalón, de én személy szerint rég röhögtem ennyit könyvön. (Félreértés ne essék: a szereplőkkel, nem azokon.) Őz nem sokat cicomázza a dolgokat mindenki úgy plasztikus ahogy van, mindenki ismerős a könyvben, mindenki azzá válik, mert hiteles a tolmácsolás. Ami egy hazudozó szenvedélybetegtől nem kis teljesítmény. Talán mankó volt az írás során hogy a könyv tulajdonképpen egy személyes üzenet, egy hosszúra nyúlt levél Zsiráfkának, de az ezekre való utalások engem inkább kizökkentettek. Ami nem csoda, hisz nem én voltam a címzett, és ezzel - gondolom - voltak még rajtam kívül így sokan mások.
A könyv tipográfiáján lehetett volna még mit csiszolni, de a magyar mezőnyben annyira nem vészes, főleg ha újra kijátsszuk a "tartalomhoz a forma"kártyát. Az illusztrációk viszont tényleg kellően elmebetegek, sőt, engem egy pszichiátrián kezelt beteg terápiás célú firkáira emlékeztetettek. Kicsit túlontúl obszcének, nem igazán találtam effajta kapcsolódási pontot a szövegben, de ha tovább megyek másmilyent se nagyon. Hangulatában viszont hozzák ezek a képek a lényegi mondanivalót, hogy a könyv írója, hőse kicsit szétcsúszott, kicsit a valóságtól elrugaszkodott, de szerethető és végtelenül színes figura.
Az, hogy Őz született lúzer, vagy épp a bölcsek kövét birtokló romantikus álmodozó, nézőpont kérdése, vagy talán életszemléleté. Persze ha valaki járt mostanában Vidámpark koncerten, annak a könyv alapján kialakult képet tovább árnyalhatja az élmény.
Mindenesetre én neked szurkolok Őzike!

Forrás: olvaso.freeblog.hu