A kilencvenes évek Japánjában nem mondhatók hétköznapinak a karrierista nők. Főszereplőnk, Iwaya Sumire azonban egy ilyen hölgy, méghozzá nem is akármilyen külsővel! Újságíróként dolgozik, megjárta a Harwardot, mégsem kerül szembe semmi mással, mint akadályokkal, és féltékeny pillantásokkal.
 Az egyik ilyen hosszú nap után hazaérve a lakása előtt egy dobozba botlik. Dühében jól belerúg, minek hagyják itt a szemetet?! Fura módon a dobozból egy fiatal srác bújik elő...és itt kezdődik a különös románc kutya és gazdája között.
 Sumire megeteti a srácot, de a dolgok úgy alakulnak, hogy az be is költözik. Sumire kutyává fokozza le, és ezen túl a Momo névre hallgat. Ahogy telik az idő, Momo lesz az egyetlen, akinek a nő képes megnyílni. Sosem engedi meg magának, hogy sírni lássák, vagy hogy nyíltan véleményt nyilvánítson. Egy kutya persze más, ott nincs szégyenérzet és kellemetlenség. Persze felmerül a kérdés, hogy egy férfi hogy tűrheti el, hogy így kezeljék? Erre nagyon egyszerű a válasz. Szerelmes. 

 Momo karaktere személyesíti meg a megértő és odaadó férfit. Azt nem mondanám, hogy túl sok tesztoszteronnal rendelkezik (meg amúgy is, balerina), de nála helyesebb és aranyosabb srácot mangában ritkán látni. Én nagyon szerettem ezt a történetet olvasni, mert a két főszereplő annyira szeretnivaló, hogy nem lehet megunni őket. :D Nem iskolások a szereplők, szóval kicsit ki lehet zökkeni a tipikus shoujo környezetből. Szerintem elég reális képet kap az olvasó a japán munkamorálról és úgy egyáltalán az életről egy ázsiai nagyvárosban. Olvassátok! ;)