Frissek: Először is, új a dizájn. Nem teljesen így akartam, az animáció a fejlécen sokkal klasszabban van lementve a gépemen, de sajnos túl nagy méretű, és nem lehetett feltölteni. Úgyhogy leegyszerűsítettem. :S Szomorú... nah de azért remélem így is tetszik. :D Felkerült egy új modul az Árnybíró Érdekességek menübe Grafikai level up címmel. Aki nem érti, járjon után! :) És végül, hogy senki se unatkozzon a hétvégén, felkerült a 11. kötet angolul. Ennyi lenne. Hétfőig nem leszek, úgyhogy addig is legyetek jók! :D

Tervek:
- gyorsan feltölteni végre a köteteket
-a Gaiden Stories uccsó fejezetét befejezni
-fejezetleírásokat befejezni, mert csak a 15. kötetig van asszem xD
-megjavítani a galériát, és feltölteni a képeket

  Azt hiszem, csak éreznem kellett, hogy vannak még, akik kedvelnek, és máris újra forog a világ. :) Nem történt nagy dolog, csak beszélgettem pár emberrel. De ez pont most és így kellett, hogy újra nekifussak az életnek. Október 12.-én Korplikaani koncert. Még nem tudom, hogy megyek e. Szeretnék. Jövőhét hétvégén szüret Nagykanizsán K-ék szőlőjében. a szőlő maga megrohadt, de kimegyünk almát szedni. Meg inni persze. xD (Az almaszedés a fedőnév. Hát nem egyértelmű? :O Mi mást csinálhatna egy csapat "tini"?)Megint egy csapat fiúval megyek, nemtom mi van. xD Remélem jó lesz, és összehaverkodom valakivel, akivel már nagyon régóta szeretnék beszélőviszonyba kerülni. Mejd kiderül. :3
 Aztán noverben Depresszió, fesztiválkoncert soksok zenekarral csupán 3000 forintért. :D Csodás, csak az a gond, hogy el fogom költeni az összes félretett pénzem. De szarni mindenbe bele. :D És és és Decemberben Tankcsapda koncert! Évek óta bevett program, jobb mint a karácsony. :D Láttam nemrég Lukácsot egy interjúban. Valami nagyon nem oké vele. Valszeg a nonstop ivászat árthat az egészségének. Meg hogy nincs nője. Remélem történik vele is valami, mert nagyon szomorú őt ilyen állapotban látni. :(
 Hétvégén megint nem leszek, megyek ki Pátyra. Megpróbálom megint összehozni a biciklis-távot, ezúttal kevesebb pihenővel. ><

  Apukámnál voltam a hétvégén, Pátyon. Ott van a kutyám is, Angyal. Nagyon sajnálom őt, mivel én lényegében elköltöztem, és alig látjuk egymást. Biztos haragszik rám. :S Pedig szívem szerint behoznám ide Pestre a szobámba, dehát valamiért nem engedi az anyukám. xD Szóval szombaton elvittem Angyalt sétálni ki egészen a falu szélére ahol már csak szántóföldek, meg egy kis erdő van. Elengedtem, és bementünk az erdőbe, de mire kettőt léptem, már eltűnt. Kerestem egy darabig, de nem találtam sehol. Elindultam visszafelé, és a hídnál megláttam egy retrivert, meg egy bácsit biciklin. Odamentem gyorsan, és ráordítottam a kutyára, hogy Angyal! . Erre a kutya felém fordult tök értetlenül. Nem az én retriverem volt. >< Mellettem a bácsi a biciklin felvont szemöldökkel nézett, hogy mi a fenét akarok én a kutyájától... hogy megtörjem a csendet megkérdeztem, hogy nem látott e egy másik retrivert errefelé. Azt mondta, nem. Megköszöntem, és indultam tovább. Jó nagy kerülővel mentem haza, hátha megtalálom Angyalt. Sejtettem, hogy már otthon lesz, mire hazaérek. Nos, így is lett. Ott figyelt a helyén, apám már be is engedte a kapun. Először nagyon mérges voltam, aztán beláttam, hogy ennyit minimum megérdemeltem, mert én is otthagytam őt, csakhát az még rosszabb...

 Annyira nem volt semmi dolgom szombat délután sem, hogy elindultam biciklizni. Jó messzire. Egy ideig nagyon élveztem a dolgot, kukoricaföldek mellett mentem el, az ég felhős volt, de nagyon szép. Mellettem varjak repkedtek, és minden vészjóslónak látszott. Tekertem mint állat, élveztem, hogy fújja a hajamat a szél. Egy idő után már nem tudtm tovább menni, ezért visszafordultam. Csak az volt a probléma, hogy eddig többnyire lejtőn lefelé jöttem...ergo visszafelé lejtőn fölfelé kellett. Rendesen leizzadtam, mire hazaértem, az tuti. xD Megálltam vagy kétszer, aztán megint nekivágtam, de fú, nagyon durva volt... otthon már nem is érdekelt semmi, forróvizet engedtem a kádba, és egy óráig nem jöttem ki a fürdőből. xD

Kéne már egy új dizájn, tudom. Rajta vagyok a dolgon. :) Mostanság egy galériával próbálkozom, hogy legyen egy olyan is. :D Csakhát az istennek se sikerül feltölteni a képeket. Aki ért a coppermine galériához, és tud megoldást arra, hogy a képek feltölthetőek legyenek (nem a mérettel van baj) akkor kérem szépen, hogy segítsen! :/ Ezen kívül nézegessétek az angol fejezetletöltéseket, mert folyamatosan töltöm felfelé.

  Ma sem volt különleges napom. Tegnap futottunk tesin, jólesett. Ma volt egy dupla, dobtam egy szép ziccert, pedig nem szeretek kosarazni. >< Hazajöttem, tévéztem. Délután ment a HBO-n a Jégkorszak. Elkezdtem nézni, de nagyon durva, hogy milyen a grafika...pedig nem régi rajzfilm, mégis látszik, hogy mennyit fejlődött azóta a technika. 3D meg minden... kicsit már ijesztő. Látod a jövőt a jelenben.
 Anyukám kb fél éve összeismerkedett egy nővel a fényképésznél. Sokáig tök jóban voltak, lejártak sörözni, de mostanra érdekes dolgok derülgetnek ki a nőről. Jamaikai pasi, aki betörte az ajtaját, a nagyszülőnél nevelt kisfiú, és teljesen megcsúszott. Szegény. Nem akarok pletykálni, de most is röhögve mesél arról, hogy hangokat hall. Itt a nappalinkban.

Na megyek vacsizni. Pusza. ;)

  Rockerek figyelem: Augusztus 31-én kijött az új Disturbed CD Asylum címmel. Éppen most hallgatom, és eddig kurvajó, mint az elvárható. :D A névadó számnak már van klippje is, szerintem beteszem a bejegyzés aljára, hogy lássátok. Bár nem ajánlom mindenkinek, mert vannak benne horrorfilmbe illő jelenetek. Vagyis...az egész beleillene egy horrorfilmbe.

 Most fejeztem be egy könyvet. Kortárs irodalom, a szokásos tömegcikk. Karen Rose - Gyilkolj értem! címmel. A színhely Amerika, ahol egy nyomozócsoport gyerekprostitúció ügyében nyomoz. Kiderül, hogy a szálak sokkal korábbra nyúlnak vissza, és sokkal kuszábbak, mint azt első látásra gondolták volna. Az egész ügy 13 éve kezdődött, amikor egy kisváros fiúklubbja tinédzsereket kezdett erőszakolni, és ezekről fényképeket is készített. A főszereplő, Susannah 13 éven át marcangolja magát a borzalmas gyermekkor és a bűntudat miatt, és úgy dönt, most kiáll tanúskodni az elkövetők ellen. Közben összejön egy jóképű görög nyomozóval, legalább ötször kerül életveszélyes helyzetbe, és megtanul korbács nélkül szeretkezni.
 Elég vegyes a véleményem erről a könyvről. Egyfelől tetszett, és tényleg nem nagyon tudtam lerakni. Alapvetően krimi, és több szálon fut, szóval unalmasnak egyáltalán nem mondható. Susannah múltját azért kicsit eltúlzottnak tartottam, az író 100%-ig fokozni akarta, hogy milyen szerencsétlen, de ugyanakkor mennyire bátor, okos és szép. De olvassátok el, egyszer mindenképp megéri! :D (És ne ítéljetek könyvet a borítójáról...ez esetben inkább a címéről.)

  Nem igazán történnek velem izgalmas dolgok. Össze kéne szednem magam, és beszélnem kéne a sráccal aki érdekel (nem mondom h tetszik, mert nem tudom, hogy igaz e ><)...csak hát én nem vagyok olyan, aki odamegy egy laza sziamizuval... és erre is csak hetente egyszer lenne lehetőség, mert öszvisz egyszer látom egy héten. Hétfő reggel. És a mai nap is elúszott. Tudjátok mi a gondom? xD Hogy amióta levágattam a hajam nem beszéltem vele, és ha nem ismer meg, az elég cinkes. Azt hiszem ő alapból olyan srác, aki él a saját kis világában, és nem nagyon tűnnek fel neki a mellette elsétáló emberek. Szóval, arra hogy ő köszönjön nekem, az esélyem nulla. 

Hatalmas problémák, ugye? xD Remélem fiúk nem olvassák itten ezt... :D